Később, olvasva a fórumokat, folyamatosan fejlesztettem az önéletrajzom, eleinte a cím javításával, majd munkagyakorlatok megjelölésével. Mert bármennyire is hihetetlen, ha a pozícióhoz nem is illeszkedik a gyakorlati helyszín, mégis azt kelti tapasztalataim szerint a munkaadóban, hogy az álláskereső munkához való viszonya már régóta kialakult.
Esetemben pultos gyakorlattól kezdve, ügyfélszolgálat, értékesítés, iroda egyaránt előfordult, természetesen mind tanulmányaim során részmunkaidőben. Ezt fontosnak tartottam megosztani, mivel főként könyvelői, pénzügyi területre jelentkeztem, ahová nincs, vagy csak minimálisan van szükség ezekre a gyakorlatokra.
Következő időszakban (kb. egy hónappal később) már néhány állásinterjún is megfordultam, ahol többnyire elég gyakorlatlanul egyszerűen a személyiségemmel próbáltam megszerezni a pozíciót. Utána olvastam a cégnek, tudtam mit szeretnék, további fejlődési lehetőségeimet is elmondtam, tehát azt hittem minden sikerülhet. Végül sajnos az egyik fő személyiségjegyem ,,győzedelmeskedett” az állásinterjúk során; a bizonytalanság. Sajnos bizonyára a munkaadók is érezték ezt rajtam, és ki akarna egy örökké kétkedő személlyel dolgozni?
Végül a nagy áttörést az egyik cégnél kötelező grafológiai vizsgálat eredményezte, ahol minden kompetenciámat értékelték.
Ez amiatt is hasznos volt, mert ezáltal én is jobban láthattam, mit erősítsek, és miben érezhetem magam magabiztosnak.
Nem lett rossz eredménye, de sajnos csak második helyen végeztem, és mire a pozíciót elnyerő hölgyről bebizonyosodott, hogy mégsem megfelelő, addigra már a jelenlegi munkahelyemen voltam.
De szeretném még a köztes időszakot is elmondani, hátha mások hasznára válik.
A grafológia alapján ismét átszerkesztettem az önéletrajzom kiemelve a főbb erősségeket. ....
A bejegyzés további része
Kommentáld!