Állásbörze - add el magad
Ha már – a mostanában divatos szóval – munkaerő-piacról beszélünk, keresve sem találhatnánk ennek hamisítatlanabb megnyilvánulását, mint a napjainkban gombamód szaporodó állásbörzéket. Valóban, az állásbörze igazi „munkaerő-piactér” – az egyetlen különbség, hogy itt mindenki egyszerre potenciális vevő és eladó egy személyben. Mert jó, ha tudod: nemcsak a cégek ajánlatai az áruk (melyeket vagy megvesz valaki, vagy nem); te magad is áruként szerepelsz, hiszen végső soron magadat akarod eladni – remélve, hogy nagy lesz rád a kereslet.
A börzéről.....
Mostanában egyre több állásbörzéről olvashatsz akár a nyomtatott sajtóban, akár az Interneten. Különféle egyetemek, főiskolák, diákszervezetek rendezik meg saját – néha egymással kemény versenyt folytató – állásbörzéiket. Úgy tűnik, divat lett az álláskeresők (leginkább diploma előtt állók vagy frissen végzettek) és az állásokat kínáló cégek ilyen formában történő „összehozása”. Valószínűleg te magad is gondolkodtál már azon, ki kellene látogatni egy efféle eseményre – sőt, lehet, hogy már meg is fordultál egy-kettőn. Akárhogy is, talán érdemes néhány pontban áttekinteni, mik azok a trükkök és fortélyok, amik igazán „bejönnek” egy cégnél, mikor egy állásbörzén odasétálsz a standjukhoz és beszélgetésbe elegyedsz velük.
Alapvetően sajnos elmondható, hogy az álláskeresők legtöbbje hihetetlenül alacsony „készültségi fokkal” vág neki egy ilyen erőpróbának. Pedig ha belegondolsz, a cég szerencsétlen képviselői (általában 1-2 éve felvett fiatalok, akik nem is olyan régen még a pult másik oldalán álltak) ott töltenek mondjuk két napot, hallgatják azt a sok, gyakran unalmas végzőst és arra vágynak, hogy jönne végre valaki, aki nemcsak otthagyja az önéletrajza egy fénymásolt példányát, aki érdekes, aki tudja, miről szól az adott cég, aki értelmeseket kérdez – és aki mosott fogat (vagy legalább elrágott egy mentolos rágógumit) az egyetemi büfében elfogyasztott kolbászos szendvics után
Kommentáld!